A hétfő mindig nehéz, mert kezdődik a hét. Ma mégis könnyebb volt a felkelés, mert nem a megszokott ágyból kellett a megszokott egyetemre menni, hanem egy másik utcában városban, országban indult a nap. A színes fák alatt sétálva megpróbáltuk felsorolni a 13 aradi vértanút. Ez már majdnem sikerült, mikor elénk tárult a svéd valóság: varrógépek, szövőszékek, satupadok sokaságával találtuk magunkat szemben az egyetemen. Ezeken az eszközökön az Umeå University kreatív tanszékének tanárképzésében részt vevő hallgatói dolgoznak. Ők a következő szakokon tanulhatnak: képző- és iparművészet, média és zene. Minket leginkább az utóbbi érdekel, ezért be is ültünk egy zenekari gyakorlat órára.

A terembe belépve megpillantottuk a Zeneakadéma jazz tanszakán lévő összes hangszert és eszközt: különféle gitárokat, dobokat, szintetizátorokat, pianinót, mikrofonokat, erősítőket. Ezek segítségével mutatták be nekünk a The Girl from Ipanema című számot, amit szerencsére ismertünk, mert tavaly tanultuk jazz vokál órán. A jam-be egyből bennünket is bevontak. Miközben próbáltunk összehozni valami vokált, ők folyamatosan cserélgették a helyüket: mindenki minden hangszeren játszott egy kicsit. Ezután bemutattak egy saját számot is. Mindenről felvétel is készült, amit az óra végén megnéztünk és közösen elemztünk. A svéd tanároknak és hallgatóknak nem esett nehezére az angolra váltás, de ezen már meg sem leődtünk a tegnapi nap után, amikor is rájöttünk, hogy a hentes néni is jobban beszél nálunk angolul.

Ezután kitört az ebédszünet. Tanárok és diákok egyaránt ették meg nyugodtan a salátájukat az erre kijelölt idősávban. Egyébként itt napi kétszer kávészünet is van, ezt itt FIKA time-nak hívják. Ezt a szép szót a CO-FFEE szótagok felcseréléséből hozták létre a svédek. Ebéd után betekintettünk néhány próbára (pénteken koncert lesz), ezután Tommy körbevezetett minket az egyetem könyvtárában.

Tommy Strandberg egyetemi professzor, a venéglátónk. Tegnap meg is látogattuk otthonában, ahol a felesége fenséges uzsonnával - tonhalpástétommal, lazaccal, borral és rebarbara pitével várt minket. A hal még Dórinak is ízlett, ami nagy szó, ugyanis ma nem akart velünk ebédelni, mert Bogi szardíniát evett.

A könyvtárra visszatérve, a miénkkel ellentétben ez szabadpolcos. A zenei részlege igen csekély. Ennek az az oka, hogy nem használnak könyvet sem a tanításhoz, sem a tanuláshoz. Kottát is inkább az internetről töltenek le, mikor éppen nem improvizálnak. A technika itt is csúcsminőségű: sok számító gép van és a polcokat gombnyomással lehet mozgatni. Egy nagyon izgalamas óra-szerkezetet is megnéztünk. Erről fotó is készült.

Ez után a nap után kíváncsian várjuk a folytatást: ha a tanárképzésben a hallgatók basszusgitároznak, vajon mit csinálnak a gyerekek az énekórán?