A mai napunk is rengeteg nem várt, érdekes dolgot tárt elénk. Reggel soron kívül benéztünk egy „ensamble singing” órára, ami természetesen teljesen különbözött a mi énekes-kórus alkalmainktól, de ennek ellenére nagyon élveztük. Egyszerű dalokat énekeltünk közösen, mozgással együtt, és amikor már jól mentek, kánonban. Majd improvizációs feladatok jöttek, először egy moll skála fokain mozogtunk szabadon, majd egy blues akkordsornak kellett az alaphangjait énekelni, később improvizálni rá. Ezt követően csoportokra oszlott a társaság, blues együttseket kellett alakítani – énekhanggal.Az óra végét már nem tudtuk megvárni, mert találkoztunk Tommyval, aki elfuvarozott bennünket az iskolába, ahol ma látogatást tettünk.

Ez az iskola, az Ersängsskolan az egyetem egyik gyakorlóiskolája. Pelle Hejlmér, az itteni énektanár fogadott bennünket és megmutatta az zenetermet. Ma már annyira nem lepődtünk meg azon amit láttunk, mint tettük volna ezt három nappal ezelőtt, de húsz darab gitár, négy basszusgitár, öt szintetizátor és egy dobszerkó, valamint Eminem és Michael Jackson fotói a falon valószínűleg soha nem lesznek természetesek a számunkra egy zeneteremben.

Még az óra előtt megebédeltünk az iskola „menzáján”. Azért tettem idézőjelbe a szót, mert ez a fogalom ebben az országban némi magyarázatot kíván.
Svédországban minden iskola biztosít ingyen ebédet a tanulói számára. Az étel egészséges, sok zöldséget tartalmaz, tápláló, és mindenféle étrendre tekintettel vannak. Tanárok és diákok együtt ebédelnek, hiszen a közös étkezés is a nevelés része.

Ebben az iskolában nagy nevelő szerepe van annak is, hogy down-kóros, aszperger-szindrómás, és egyéb fogyatékal élő gyerekek egy épületben tanulnak a normál képzésben részt vevőkkel. Megható volt látni ezt az együttélést.

Ebéd után megtekintettünk egy zeneórát. A 9.B osztály mostanában az Everything has changed című dalt tanulja, úgyhogy ez volt a mai óra anyaga is. Meghallgattuk közösen, majd elénekeltük Pelle gitárkíséretével. Az óra feladata az volt, hogy megszólaltassák ők maguk a dalt. Mindenki választhatott, hogy énekelni, gitározni, basszusgitározni, zongorázni, vagy dobolni szeretne. Mi is beálltunk zenélni közéjük: Nóri és Zsuzsi gitározott, Dóra zongorázott, Bogi pedig hosszas vívódás után úgy döntött, kipróbálja a basszusgitárt, hiszen azt nem lehet nehéz használni. Pelle sajnos valamit félreértett, így egy szólógitárt kapott a kezébe, amihez tudnia kellett volna gitározni... szerencsére végül megoldotta a feladatot.

Az óra után egy kávé mellett még sokat beszélgettünk Pellével, aki megmutatta egy tanítványa iPad-en szerzett dalát. Ugyanis megtudtuk, hogy az iPad valóban része a zeneoktatásnak, nemcsak az egyetemen, hanem az iskolában is.

Tehát ma megláthattuk, hogy mi folyik egy hagyományos, svéd iskolai ének-zene órán. Szinte minden szempontból más, mint nálunk. Más a tananyag – itt igazából nincs is iyen, hiszen a tanár maga választja a dalokat – más a kapcsolat a tanár és a diákok között. Igazából még a zene fogalma is más. Pelle például azt mondta, hogy azért nem tanítja meg a gyerekeket az ötvonalas rendszer rejtelmeire, mert azt nem használja senki. Legalábbis az ifjúság nem.

Érdekes kérdéseket vet fel a mai napunk is. Fontos-e, hogy a sok költő és író mellett ugyanúgy betéve tudják a zeneszerzőket is? Vagy azt kell ismerniük, amiben élnek? Kodály elmélete szerint nagyon fontos az értő közönség kiművelése, ez az iskolai énekóra feladata. Úgy tűnik ez itt nem cél, legalábbis nem közvetlen úton törekszenek erre. Lehet, hogy mindegy, hogy mit tanítunk az iskolában, lényeg, hogy élvezzék a gyerekek?

Este még egy érdekes program várt ránk: megnézhettük Anders Lind, helyi zeneszerző kiállítását. Olyan hangszereket kreált, melyeknek teljesen hétköznapi alakja van, mindenki tudja használni: volt csapkvartett, kerékkvintett és egy fiókos szekrény, melynek fiókjaiból különböző földöntúli hangok szűrődtek ki. 

Lind sokat mesélt a hangszerekről, míg mi alig vártuk, hogy kipróbálhassuk őket. Nagyon izgalmasak, érdekesek voltak, kihozták belőlünk a gyereket: rohangáltunk, énekeltünk, kiabáltunk, és nagyon sokat nevettünk.