A tegnapi próbálkozások után mára már egész ügyesen megtanultuk a The girl from Ipanemát, hogy mégegyszer elpróbálhassuk Manfred óráján a svéd hallgatókkal. Ezért tudván, hogy valami ismerőssel kezdődik majd az óra, magabiztosabban léptünk a terembe. Tisztában voltunk vele, hogy ma arról lesz szó, hogy mi az iPad szerepe az oktatásban, de arra nem számítottunk, hogy már az Ipanemát sem hangszerekkel, hanem kihangosított iPadekkel kísérve fogjuk énekelni. A különböző applikációk használatával - amikhez a számítógépes programoknál jóval olcsóbban hozzá lehet jutni - a képernyő hirtelen bármilyen hangszer játszóasztalává át tud alakulni. Így egyetlen érintésre szólal meg a basszusgitár, az ütőhangszerek, de még a szeptimakkordok is. Ezt az igen izgalmas produkciót Ági rögzítette is, majd úgy tűnt, hogy nem sikerült elmenteni a felvételt, és semmi bizonyítékunk sem lesz az itt történtekről. Pont mint tegnap blogírás közben, amikor hosszú órák gondos fogalmazása veszett el egyetlen gombnyomásra, ami végképp kiborította a társaságot. De mint az, így ez is megoldódott és a felvétel fennmarad az utókor számára.

Visszatérve a produkcióra, nagyon érdekes élmény volt így zenélni, utána a hallgatókkal kicsit össze is szedtük a benyomásokat. Az iPad természetesen sosem tud helyettesíteni egy hangszert, de hasznos lehet bizonyos helyzetekben. A svéd Anna szerint azért jó eszköz ez, mert így a hangszerjátékban járatlanok is saját maguk hozhatnak létre zenét, ami talán jobban felkelti az érdeklődésüket a hangszer iránt. Emellett ott van még a maga fizikai valóságában a hangszer, amit csak az egész testünk bevonásával, sok munkával tudunk megszólaltatni. Vajon nem nagyobb örömmel tölt-e el bennünket az ilyen úton létrehozott zene, illetve nem lehetséges-e az, hogy az iPad-zenélés csak a hobby szintjén reked meg? Egy másik svéd hallgató, Mattias a képzett zenészek számára is hasznos eszközként említette az iPadet, hiszen így bárhol-bármikor gyakorolhatnak egy kicsit.

Itt még korántsem merítettük ki az eszköz lehetőségeit. Az óra további részében minden hallgató bemutatott egy olyan applikációt, amit ő fedezett fel, és hasznosnak tart. Ezek között volt az a program, ahol akkordokat lehet létrehozni úgy, hogy aztán egyetlen érintésre szólaljanak meg, bármilyen hangra transzponálva. Volt itt még virtuális zongoraiskola és a leendő Dj-k számára alien-techno eszköztár is. Olyan hallásfejlesztő applikációt is mutattak, amivel otthon is hatékonyan lehet gyakorolni a hangközök és akkordok hangjainak kihallását és azok helyének megtalálását a klaviatúrán. És ez csak néhány program volt az ezer közül, amik zenészek számára készültek. Ha nem is mindet, de ezek közül válogatva mi is számos ezekhez hasonlót vagy éppen ezektől eltérőt fel tudnánk használni a magyar zeneoktatásban, hiszen a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen.

Alig próbáltuk meg feldolgozni az eseményeket, ebéd után máris Tommy előadása következett a svéd zeneoktatási rendszerről, hogy a holnapi iskolai óralátogatás kicsit felkészültebben érjen bennünket. Az már a zenepedagógiai történelmükből is rögtön kitűnik, hogy már régebben is sokkal tágabban és nyitottabban kezelték a zene fogalmát a svédek. Így lehet, hogy a Beatles jól ismert száma, a Yesterday már a hetvenes évek közepén bekerülhetett a kötelező tananyagba, a nyolcvanas évekre pedig már teljes felszerelések, dobszerkó és basszusgitárok kerültek az egyetemre. Emellett tanítottak a világ minden tájáról származó műfajokat is a népi vonaltól kezdve a klasszikuson és a jazzen át a könnyűzenéig. Amikor pedig Tommy kitért a mai egyetemi oktatásra, az is kiderült, hogy náluk a music history az '50-es évektől kezdődik. Ági már csak viccesen jegyezte meg, hogy mi Szeikilosz sírfeliratával indítunk zenetörin.

Mindezek fényében annyit biztosan tudunk a holnapi iskolalátogatással kapcsolatban, hogy valami egész másra kell számítanunk, mint Magyarországon. Hogy pontosan mire, holnap kiderül.